Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mussolini és a fasiszta építészet

2013.07.05

 Mussolini hatalmának csúcsán, az úgynevezett „egyetértés évei" alatt Olaszországban új művészeti stílus született. A fasiszta építészet azért jött létre, hogy megoldja a nagy tömegek szociális problémáit: elsősorban a lakhatást. A Duce vezetése alatt városok, külkerületek, tengeri és hegyi telepek, Fascio-házak, stadionok, közpaloták, bíróságok, színházak, állomások, templomok, kapuk, egyetemek, iskolák, kórházak és autópályák épültek.

Az épületeket hosszú ideig leszólták. Manapság azonban rengeteg olasz döbben rá, mennyire élhető, emberléptékű alkotásokat hozott létre a Duce.

Mussolini épületeinek képéhez hozzátartozik a baloldal véleménye is. Pier Paolo Pasolini, a híres kommunista filmrendező például így ír: „Mennyit nevettünk mi, értelmiségiek a rezsim építészetén... Csak ma jöttem rá, hogy ezek a városok mennyire emberléptékűek..."

A fasiszta építészet az ún. Art Déco része, ám ez a stílus Olaszországban kivételesen esztétikus és újszerű. Az olasz épületek és a plasztikus művészeti ágak merőben eltérnek a többi európai ország hasonló kezdeményezéseitől. A '20-as, '30-as években ugyanis az olaszok sikeresen ötvözték a római tradíciókat a legfejlettebb modernizmussal.

"A nagy építkezéseket... szerette, s úgy érezte, képes rájuk, ezen a téren valóban tehetségesnek bizonyult. Megszüntette a maláriát, mely akkoriban Közép- és Dél-Olaszország nagy átka volt. A pontini mocsarak lecsapolása jelentős teljesítmény volt, egyszersmind a fasiszta energia jelképe is. Balbót, aki bátor pilóta volt, Mussolini nagy repülőgépipar kifejlesztésére ösztönözte, s ezzel sok nemzetközi díjat nyertek. Egy másik fasiszta főnök, Giuseppe Volpi velencei pénzember, látványos ipari övezetet hozott létre a szárazföldi Mighera és Mestre körzetében. Mint pénzügyminiszter újraértékelte a lírát, amely aránylag erős valutává vált. " - írja Paul Johnson történész.

A fasizmus húszévnyi regnálása alatt 192 kisebb-nagyobb méretű, ma is élhető és szerethető települést hagyott az utókorra.

A trieszti zászlórúd. Első világháborúban elesett pilóta a később kialakult fasizmus jelképével (Fotó: Artefascista.it)

Bolzanoi diadalív, ahol az oszlopok vesszőnyalábok. (Fotó: Artefascista.it)

A genovai diadalív. Augustus császár feje és a masírozó olasz csapatok. (Fotó: Skyscrapercity.com)

Anakronisztikus fasizmus

Az 1922. október 31-én miniszterelnöknek kinevezett Benito Mussolini tudatában volt az olasz hadsereg Nagy Háborúban nyújtott kritikán aluli, csapnivaló szereplésének. Az Isonzót megjárt politikus ellenben azzal is tisztában volt, hogy Olaszország, mint győztes hatalomnak kötelessége köztereivel, épületeivel és szobraival az „olasz katona heroikus vitézségét" dicsőítenie és magasztalnia. Ezt a történelmi - ideológiai és morális ellentmondást Pietro Maria Bardi műkritikus oldotta fel először 1931. február 24-én a „L'Ambrosiano" nevű újságban megjelentett kiáltványában, amely szerint nem a közelmúlt katonáinak kell emléket állítania a fasiszta rendszernek, hanem a jelen harcosainak és Augustus császár ókori légióinak. Erre az önmeghasonulásra jó példa az első világháborúban elhunyt pilóták emlékére emelt Attilio Selva formázta trieszti zászlórúd-, amelynek központi elemét - anakronisztikusan - a fasizmus szimbóluma, a vesszőnyaláb mellé kötözött bárd foglalta el a királyság (a Savoyai-dinasztia), vagy Friuli tartomány címere helyett. A hasonló elképzelések alapján megépített Marcello Piacentini tervezte bolzanói diadalívnél maguk az oszlopok voltak a bárddal összekötözött vesszőnyalábok. A genovai Győzelem terén álló diadalív Arturo Dazzi formázta frízein ellenben már maga Szent György és Augustus császár „vezette győzelemre" az Alpok lejtőin masírozó olasz hadsereget (!) az Osztrák-Magyar Monarchia ellen. A Horthy-féle Magyarországon ez idő alatt teljesen más ideológiai szintek mentén létesültek hősi emlékművek.

Mussolini az építész

Paolo Nicoloso "Mussolini az építész" című könyve szerint a XX. század első felében a világ egyetlen állama sem emelt annyi épületet, mint a fasiszta Olaszország. „Iskolák, templomok, kormányzati épületek, minisztériumok, repülőterek, posták, kultúrházak, parkok, kórházak, vasútállomások, operaházak, uszodák, szociális lakások garmadája épült fel Itália szerte - amelyek célja nem volt más, mint a politikai rendszerváltás harsány hirdetése." Az építész-és szobrászképzés teljes megújulásával járó új olasz racionalista építészet megteremtette az "architetto integrale" embertípusát, amely a reneszánszhoz hasonlóan a magas technikai felkészültségű mérnökökből nem csak művészeket, hanem logikusan gondolkodó urbanistákat nevelt. Az olasz hadsereg első világháborús szereplésének „apoteózisait" kifejező emlékművek mellé, így olyan monumentális, emblematikus és reprezentatív épületek-, a nagyobb városokban komplett városrészek- épülhettek fel országszerte, ahol a politikai tartalmú középületek mindig kiemelt helyett kaptak (Casa del Littorio, Casa del Fascio, Casa dei Balilla, Palazzo del Governo) a falvak és városok új főterein.

Fasiszta köszöntést ábrázoló dombormű napjainkban egy római ház falán. (Fotó: Artefascista.it.)

A Duce főépítészének, Marcello Piacentini vezetése mellett 1926 és 1942 között 180 pályázat alapján választották ki a legjobbnak ítélt fiatal építészek város-és falurendezési terveit, amik az antik és a reneszánsz történelmi építészeti hagyományokra támaszkodva, lefektették az új építészeti technikai-technológiai vívmányok segítségével a „modern Európa alapjait". Ekkoriban kapott új városközpontot Brescia, Trieszt, Bari, Messina, Nápoly, Livorno, Genova, Bologna, Forlí, Ferrara, de monumentalitásban mindegyiket legyőzte Milánó, Torino és Palermo új centruma.

Egy új alapítású város - Predappio - főtere. Ballra a fasizmus palotája, jobbra a csendőrség épülete. (Fotó: Artefascista.it)

A legnagyobb átalakítások Rómát érintették. Az olasz főváros belvárosában komplett negyedeket bontottak el, hogy helyükre széles utakat (Via Veneto, Via dei Fori Imperiali) és monumentális, az ókori Rómát visszaidéző középületeket építhessenek. A fővárosban 12 ezer hektáron kezdődött el a munka. A város külső részein széles sugárutakkal tagolt színvonalas szociális épületkomplexum-negyedek nőttek ki a földből. A fővárostól délkeletre felépült a sűrűn beépített, ám egységes arculatú filmgyár (Cinecittà) negyede, a belvárostól keletre 1935-ben már átadták Giovanni Michelucci, Eugenio Montuori és Pietro Aschieri tervezte egyetemi város (La Sapienza) hosszan elnyúlt háromszintes középrizaltos épületeit.

A volt Forro Mussolini napjainkban. (Fotó: Artefascista.it)

Vatikánvárostól északra Enrico Del Debbio tervei alapján már 1933-ban átadásra került az 1942-re tervezett Olimpiai Játékoknak helyt adó Foro Mussolini (ma Foro Italico), ahová nemcsak ókori mintára 60 darab carrarai márványból kifaragott négy méter magas atlétákat ábrázoló szoborcsoportok, mozaikokkal díszített sportkomplexumok, hanem a Fasiszta Testnevelési Akadémia épülete is megépült.


Az E.U.R. ikonikus épülete (Fotó: Skyscrapercity.com)

A belvárostól délnyugatra kifejezetten reprezentatív céllal készült, a fasizmus 20. évfordulója alkalmából megrendezendő világkiállítás kirakatvárosa, a Marcello Piacentini tervezte E42 (E.U.R.- Esposizione Universale Roma) városrész. A központi fekvésű félköríves záródású nyílásokkal tagolt márvánnyal borított kőkubus és melléképületei számtalan játékfilmnek nyújtottak díszletet. 1937-ben ide szánták a világ legmagasabb felhőkarcolója - a 426 méteres moszkvai Szovjetek Palotája pályázatán induló Armando Brasini 450 méteres toronyházát is, amit a magas költségek miatt a Duce végül is lefújt. Mussolini egyébként különös szerelemmel kötődött a grandiózus méretű felhőkarcolókhoz. Öt évvel korábban Mole Littoria néven szintén egy hatalmas toronyházat szeretett volna megépíttetni a Foro Mussolini mellé. A pályázatot megnyert Mario Palanti tervezte épület érdekessége az lett volna, hogy 335 méter magas épületet egy fedett Colosseummal ötvözte. Az épületben 100 hall, 4500 szoba, könyvtárak, koncerttermek, uszodák, teniszpályák és egy tucat edzőterem kapott volna helyt. Olaszország és az akkori Európa legmagasabb épületének szánt impozáns ingatlan megépítését az Építészeti Kamara (Albo degli ingegneri e architetti) és az építészek országos szakszervezetei (Sindacato Nazionale Architetti, Alberto Calza Bini) csak azért fúrták meg, mert szerintük az épület elnyomta volna a Rómát körülölelő dombok látványát. A diktátor elfogadta a szakemberek döntését.

A Mario Palanti tervezte Mole Littoria római felhőkarcoló (Fotó:Dieselpunk.org.)

Mussolini a városalapító

Bár a harci morál fenntartása érdekében 1917-ben Vittorio Emanuele Orlando kormányfő földreformot ígért azoknak az olasz katonáknak, akik folytatják a harcot a Monarchia ellen -, ígéretét a békeszerződések aláírása után nem tartotta be. Benito Mussolini ellenben betartotta szavát. 1928-ban a Duce „Kiüríteni a városokat" (Sfollare le città) felhívásában ugyanis arra kötelezte az Országos Városépítészeti Intézetet (Istituto Nazionale di Urbanistica), hogy az ország egész területén tervgazdálkodás formájában a hagyományos városi kultúra helyett több száz „mezőgazdasági központot és várost építessen. A mezőgazdasággal foglalkozó munkások számára felépülő „centro comunale agricolo" elnevezésű városokat zömmel Róma és Nápoly között, valamint Foggia környékén építettek fel, szám szerint ötvenet. Az ipari tevékenységre szakosodott gyárak munkásainak kialakított településeket északkeleten Torviscosa - viszkózagyár, északnyugaton Ivrea - Olivetti gyár, Róma mellett Guidonia - repülőgépgyártás, Szardínia szigetén Carbonia - szénbányászat, és Szicíliában adták át. Az új városok sziluettjét a tervezőasztalon bár mindig készre tervezték, és nagyjából mindig azonos koncepció alapján dolgozták ki, a helyszínen a fiatal mérnökök (Cancellotti, Montuori, Piccinato, Scalpelli) sok apró kis ötlettel gazdagították a „fasiszta városok" kritériumait.

Új alapítású olaszországi, dalmát és isztriai városok 1942-ben (Grafika: Falanszter.blog.hu)

Eszerint mindegyik város két központi, de egymással kapcsolatban álló, tömeggyűlések befogadására is alkalmas tér köré szerveződött. Itt kaptak helyt a kormányzói paloták, a templomok és a 30-as évekre kanonizálódott épülettípusok (pártszékház, posta, kultúrház, csendőrség, bíróság, tűzoltóság, szálloda, iskola, vásárcsarnok, bank, vasútállomás, kórház stb.) garmadája is. A modern központok köré telepítették a kényelmes szociális lakások sorát, amiket akár lakótelep jelleggel, akár kertes többlakásos házakként építettek meg. Az építkezések nemcsak pozitívan alakították át az ország képét, hanem az építészeti gondolkodást is olyan magas szintre emelték, amit követendő példaként állítottak maguk elé a demokratikusabb államalakulatokkal rendelkező országok politikusai is. Mussolini 20 évig regnáló fasizmusa alatt az ország határain belül 146; a kizárólag német katonai segítség árán megszerzett országokban (Albánia, Görögország, Eritrea, Etiópia, Líbia, Szomália, San Marino) pedig további 46 ma is élhető új alapítású várost hagyott az utókorra. A Duce hadseregének kritikán aluli hadászati teljesítménye után így Berlintől Tokióig, Moszkvától Londonig megint mindenki azt mondogathatta, hogy „az olaszok csak a háború művészetéhez nem értenek".

Dél-olaszországi új alapítású város - Marconia. (Fotó: Artefascista.it)

Sabaudia városa (Fotó: Artefascista.it)

 

(Kitartás.hu)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.