Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kik vannak ébren?

2018.04.22

 

 

azertis.jpgSokszor kapjuk meg azt, hogy mi, hungaristák, álomvilágban élünk. Elképzeléseink anakronisztikusak, megvalósíthatatlanok. Én azt tudom mondani ezeknek az embereknek, hogy inkább ők élnek álomvilágban, hiszen mitől függ az emberek megélhetése, az országok gazdasági helyzete most? Valójában nem is létező levegőben lógó számoktól, adatoktól, és persze papírdaraboktól, amiknek névleges értéket tulajdonítanak, és ha eléggé megbíznak bennük akkor az meg is marad, ha elbizonytalanodnak, akkor csökken az értékük. Miért azaz álomvilág, ha a kisközösségek önfenntartó és egymást megsegítő értékében bízunk a bankok hitele helyett. Régen, ha valaki építkezett elment az ismerősi kör dolgozni, aztán szépen kialakult egy körfolyamat, más évben a másikhoz mentek segíteni és így tovább. Vidéken sokszor még most is az emberek (akik kis településen szinte mind „rokonok szegről-végről") összedobják, ami van. Nekem sok csirkém van, neked pedig tehened, akkor adok tojást, cserébe adsz tejet.

A "megvakarod a hátam, én is a tied"-elv régen általános volt. Mára ez majdnem teljesen kihalt, azonban nem azt kell várni, hogy ez visszatérjen, hanem nekünk kell először segítenünk egy jó barátunkon, aztán egy másikon, jobb esetben ők is visszasegítenek és látván a dolog működőképességét, segítenek egy másik ismerősükön, akit lehet, hogy Te nem is ismersz. És újabb emberek kerülnek bele a körbe. Persze lesznek, akik csupán haszonélvezői akarnak lenni majd a rendszernek, de róluk ez hamar ki fog derülni és ki lesznek hagyva a körből. Nincs annál biztonságot adóbb, mint amikor tudod, hogy van egy maroknyi ember, akikre számíthatsz bármi esetén. Mi hungaristák így vagyunk ezzel, tudjuk, hogy számíthatunk egymásra. A kezemen sem tudom megszámolni, hányszor volt olyan, hogy a számítógépem elromlott vagy valami baja volt, rajta volt minden fontos dokumentumom...stb.  Igencsak rám jött a frász, drága a szerviz és amúgy is, ki tudja, milyen kezekbe kerülhetnek róla az információk, de egy közelben lakó informatikus ismerősöm minden zokszó nélkül a segítségemre sietett akár este nyolc után is. Sajnos mikor mosogatógépet kellet volna fölvinni a lakásába, nem tudtam éppen segédkezni, de ő tudja, hogy ha ráértem volna, ott lettem volna, vagy ha legközelebb kellek, akkor ott leszek neki. Számunkra ez a természetes viszonyulás egymáshoz, és próbálunk pozitív példával szolgálni mások számára is.

                               szolidaritas.jpg

 

Aztán amiatt is álmodozóknak titulálnak minket, hogy inkább szeretnénk a munkában megfáradt agg szüleink mellett hagyni gyermekeinket, míg mi dolgozunk, ahelyett, hogy cigányokkal teli óvodákba zárnánk őket. Inkább Mátyás királyról hallgassanak meséket, vagy esetleg egy rég letűnt világról, mint amiben papírdarabok hordozták az értéket, nem pedig a munka és annak gyümölcse. Ahelyett, hogy összezsúfolva tanulják el egymástól a rosszat, hiszen tudjuk, a hülyeség sokkal ragadósabb, és könnyebb a jól neveltnek is kivetkőznie magából, mint a neveletlennek idomulnia társaihoz. Nem az az álmodozás, ha valaki ragaszkodik egy haldokló rendszerhez? Ha a kutyád nagyon öreg és nagyon beteg, akkor nem veted alá még műtéteknek azért, hogy éljen még 10 napot, hanem beadatod az injekciót, hogy békében eltávozhasson. Tudom, nagyon tud az ember ragaszkodni a megszokott rutinjához, de el kell fogadni, hogy változnak az idők, szinte semmi sem marad ugyanolyan, kivéve az örök igazságok. Azok az emberiség pusztulása után is megfognak maradni.

Álmodozók vagyunk azért is, mert még mindig van hitünk Istenben, nem Őt vádoljuk sanyarúságunk miatt. Magunkban és társainkban keressük a hibákat. De a megoldást is! Hiszen beszélni könnyű bármiről, és akkor is könnyű már példás életet élni, amikor mindenki azt teszi körülöttünk, de most, mikor az általunk ismert világ hanyatlik, most a legnehezebb elsőnek vagy tizenötödiknek lenni a sorban. Magunkon kell elkezdeni a változást, mert különben a „nagytömegek" várni fognak örökké, ha elindul a lavina, akkor azonban már minden könnyebb lesz.

Azt mondom, hogy igen is Ti éltek álomvilágban, és ha nem nyitjátok ki a szemeteket, akkor el fogtok veszni. Az új világ kihívásaira csupán a Hungarizmus tud útmutatást adni.

Ébredj, Magyar!

Géresi Tamás - Kitartás.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.