Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

91 éve hunyt el Prohászka Ottokár, magyar püspök

2018.04.05

 

EZEN A NAPON… 1927. április 2-án, 91 éve, hogy meghalt Prohászka Ottokár katolikus író, székesfehérvári püspök, a MTA tagja.

Prohászka Ottokár a felvidéki Nyitrán született 1858. október 10-én. A kis Ottokárt a születés utáni harmadik napon, október 13-án tartotta keresztvíz alá Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére a Nyitra-alsóvárosi plébániatemplom Szent Mihály kápolnájában.

A család többször változtatott lakhelyet. 1866-ban Prohászkáék az akkor még színtiszta magyar anyanyelvű Losoncra költöztek, ahol Ottokár megtanult magyarul érezni és gondolkodni. 1869-től két éven át a nyitrai piarista gimnáziumba járt, és a legkiválóbb tanulók közé tartozott. Utána szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járt. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja, nem támogatta határozottan, inkább korainak tartotta az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább világi pap (plébános).

Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak. 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.

Teológiai tanulmányait Rómában végezte, majd 1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását. Esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), és az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904) volt.

1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki.

1905-től haláláig székesfehérvári püspök.

1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja . 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett.

Prohászka Ottokár a Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője.

1920-1922-ben parlamenti képviselő, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke.

Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll. Újraértékelése máig tartó folyamat. Elismerését “bizonyos körök” tűzzel-vassal akadályozzák, ugyanis Prohászka Ottokár őszinte, mély katolikus hite és rendíthetetlen magyarsága mellett nyiltan vállalta antiszemiizmusát is.

Már 1893-ban így ír erről: „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Nézetei később sem változtak. “A zsidóság sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.

A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével “szociáldemokrata ifjúmunkások” ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett. A szobor Fülöp Elemér alkotása.

A szobrot – és magát Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében nyíltan foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban.

Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik:

„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.”

„A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.”

„Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.”

2006-ban a Prohászka-emlékév kapcsán komoly rendezvénysorozat zajlott püspökké szentelésének 100. évfordulóján.

Isten nyugtassa!

(magyarsagert.hu)

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.